Közös készítmények kénnel

Ebben a fejezetben a jelenleg engedélyezett, jelentősebb hatóanyagokat hatásmódjuk és kémiai szerkezetük szerint csoportosítva mutatjuk be.

A környezetből érkező kórokozók csírázását, közös készítmények kénnel gátolják. Kijuttatásukat követően a csapadék vagy az öntözővíz — formulációtól függően eltérő mértékben — lemoshatja a növény felületéről, hatásuk emiatt csökken, vagy megszűnik. A legrégebben ismert és alkalmazott hatóanyagcsoport, az első ilyen készítményt bordói lé réz-szulfát és mész keveréke formájában Millardet vezette be a szőlőperonoszpóra elleni védelemben.

A készítmények a rézionokat szulfát, hidroxid, vagy réz-oxiklorid formájában tartalmazzák. Az egyetlen jelenleg engedélyezett hatóanyagcsoport, mely baktériumos betegségek ellen alkalmazható. A gombaspórák felhalmozzák a környezetükben található rézionokat. Az ion hatása összetett, legjelentősebb mértékben a piroszőlősav-dehidrogenáz enzimrendszert gátolja.

Hogyan ismerjük fel? A kennel köhögés a kutyák körében előforduló felső légúti megbetegedés, légcső- és hörgőgyulladás, ami könnyen terjed, így főként a nem egyedül tartott, más kutyák társaságába járó kedvencek vannak kitéve ennek a betegségnek.

A réz a lisztharmatok kivételével számos gombás betegség ellen hatékony. Eredményesen használható a peronoszpórafélék, a burgonyavész, a monilíás rothadás, az őszibarack levélfodrosodása és számos más betegség kórokozójával szemben. Felhasználásánál figyelembe kell venni a növények eltérő rézérzékenységét, ami fajonként és fajtánként eltérő. A csonthéjasok — közülük is kiemelkedően az őszibarack — pirosbimbós állapottól fokozottan érzékenyek a rézionokra.

Felületi hatás - a növényvédő szereket több módon is csoportosíthatjuk

Egyes almafajták gyümölcsén a rezes permetezés hatására hálózatos, parás mintázottság jelenik meg, ami rontja az alma piaci értékét. A réz felhalmozódik a talajokban, közös készítmények kénnel minden élő szervezet érzékeny vele szemben. Ezek a tények felhasználásának lehetőségét egyre szűkítik, még az ökológiai termesztésben is. Kéntartalmú vegyületek. Az elemi kén különböző formulációkban elsősorban a lisztharmatok ellen véd. Hatása a sejtlégzés aspecifikus gátlásán alapul.

Különböző fémtartalmú enzimekkel, például a citokrómok vasionjaival alkot komplexet. A gombák micéliumszöve¬dékében és a spórákban oxidálódik, a toxikus hatást a kén-dioxid, a kén-trioxid és ezek származékai fejtik ki.

Az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett kevés hatóanyag egyike.

1. Arthrosis kezelés németországban
2. Csípőfájdalom a csípőízület külső oldalán
3. A bokaízület besorolása

Nagy hektáronkénti dózisa a talajok mikrobiológiai életére káros hatást gyakorolhat. Használata során figyelembe kell venni, hogy közös készítmények kénnel léghőmérsékleten perzselést okozhat a növényeken. A vegyületcsoport óta ismert. Legjelentősebb és ma is alkalmazható képviselőjük a mankoceb.

Peronoszpóra, varasodás, moníliás betegség, alternáriás és szeptóriás foltbetegségek és — a lisztharmatok kivételével — sok más gombás betegség ellen használható. Hatása többirányú: a gombaenzimek tiolcsoportjához kötődve gátolja azok működését.

Komplexet képez a gomba számára létfontosságú fémionokkal, diszulfidhidat képez a különböző fehérjék között, vagy izotiocianáttá alakulva mérgezi a sejteket.

Mindezek végső soron a sejtlégzés leállásához vezetnek. A sokoldalú hatás miatt rezisztencia nem alakul ki. A növény felületén a mankoceb védő hatást nyújtó vékony réteget képez, ugyanakkor viszont elvékonyítja az epidermiszt, ami a későbbiekben a gombákkal szembeni fogékonyságot növeli. Felhasználás során fokozottan ügyelni kell az alkoholfogyasztás tilalmára, mert a szervezetbe jutva gátolja az alkoholt lebontó enzimek működését, és súlyos mérgezéseket okozhat. A vegyületcsoport számos, korábban széles körben használt tagja — zineb, maneb, propineb stb.

Mi a különbség a porcerősítő készítmények között?

Perklórmetil-merkapto-vegyületek ftálimidszármazékok. A folpet és a kaptán azonban mind a mai napig használhatóak, és számos gomba által okozott betegséggel szemben védenek.

A lisztharmatok ellen nem hatásosak, de eredményesen használhatók a peronoszpórafélék, a burgonya- és paradicsomvész, a varasodás, a monília és számos további növénybetegség kórokozójával szemben. A hatóanyagok a gombák sejtlégzésének gátlásán keresztül fejtik ki hatásukat. A védőhatás a mitokondriumokban található enzimek tiol-csoportjának megkötésén keresztül érvényesül.

Transzlamináris — a levél keresztmetszetén át történő — mozgással az érintett növényi részt védik. Egyes hatóanyagok a szállítórendszerben a növény távolabbi részeibe eljutva a már behatolt kórokozót is képesek elpusztítani.

Amit a kennel köhögésről tudni érdemes

Hatásuk specifikus, csupán egy, legfeljebb néhány génhez kötött, így tartós használatuknál a rezisztencia kialakulásának veszélye nagy. Guanidin- és karbamidszármazékok. Az idetartozó vegyületek baktericid hatását régóta ismerik. Ilyen irányú felhasználásuk azonban a gyógyászati eszközök fertőtlenítésére korlátozódik. Jelenleg a mezőgazdaságban a dodin, guazatin és a cimoxanil használata engedélyezett.

Varasodás, levélfoltbetegségek, peronoszpóra, burgonyavész ellen alkalmazhatók. A vegyületek a sejtmembránok foszfolipidjeinek helyére beépülve változtatják meg azok permeabilitását, ezáltal a sejtek lízisét idézik elő.

Kisállatorvos - Kennel köhögés – Veszélyben a kutyánk?

Micéliumnövekedést és spóraérést gátló hatóanyagok tartoznak a vegyületcsoportba. Hatásukat a nukleinsav- szteroid- és lipidszintézis gátlásán keresztül fejtik ki.

Ilyen eljárás lehet az agrotechnika, fizikai védekezés, a biológiai védekezés vagy a kémiai védekezés. A kémiai növényvédelem során használt növényvédő szereket több módon is csoportosíthatjuk. Az egyik ilyen csoportosítási mód lehet a hatásmechanizmusuk. Ezúttal a kontakt hatásmódú készítményeket tekintjük át, majd a cikksorozat folytatásaként a többi hatásmechanizmust is jellemezzük.

Klasszikus képviselőjük az iprodion, mely a Monilinia- Botryotinia- és Alternari-fajok ellen használható. A csoport legújabb tagja a famoxadon, mely az előbbiek mellett a peronoszpórafélék és a Phytophthora infestansszal szemben is hatékony.